2011. szeptember 24., szombat

Szent Gellért ünnepén

Imre herceggel: Székesfehérvár, Püspökkút

Szent Gellért püspök Velencében látta meg a napvilágot, Gerardo (vagy Giorgio) Sagredo néven, 980. április 23-án (mikor én! :-) ) - ez a két adat ugye máris szimpatikussá teszi! :-)

1015-ben éppen letelepedni indult a Szentföldre, amikor egy tengeri viharnak és némi rábeszélésnek köszönhetően mintegy véletlenül Magyarországra került. Bemutatták István királynak, aki vonakodása ellenére rögtön rábízta fiának, Imre hercegnek a nevelését, később időnként diplomáciai feladatokra is igénybe vette. Amikor a herceg 16 éves lett, Gellért püspök Bakonybélbe vonult vissza, és a remete életet választotta.

Ez azonban nem tartott sokáig, mert a király 1030-ban csanádi püspökké nevezte ki, és letelepítette a Csanádról kitelepített ortodox szerzetesek monostorába. A nép ezrével tódult hozzá felvenni a keresztséget, és ő is járta a környéket, templomokat építtetett, keresztelt, gondoskodott a papnevelésről, templomaiban meghonosította a menedékjogot. Érdekes, hogy mindennek ellenére sosem tanult meg igazán jól magyarul.

Az István király halála utáni politikai zűrzavar a püspököt sem kímélte: 1046. szeptember 24-én a mai Rudas fürdő előtti pesti révnél elfogta őt a minden idegenben ellenséget látó pogány néptömeg, elhurcolták és a Gellért-hegy Duna felőli sziklás oldaláról a mélységbe lökték, talán éppen ott, ahol ma a szobra int áldást az Erzsébet hídon át közlekedőkre. A történészek ebben is vitatkoznak, olyan verzió is van, hogy az olaszok vetettek véget a püspök életének bonyolult politikai indokok miatt.

1083-ban avatták szentté, bebalzsamozott testét pedig Murano egyik(?) templomának oltára alatt őrzik.


4 megjegyzés:

Lazac írta...

Ezt sem láttuk Muranon...mondom, hogy vissza kell menni! Még szedjél össze ilyen okosságokat és indítunk egy felfedező utat:):):):)

Unknown írta...

Figy, szerintem nem láttunk SEMMIT!!!! Úgyhogy go. :D

Lazac írta...

Ez a beszéd! :):):)

Golden írta...

Velence az elmúlt ezer év olasz-magyar kapcsolatainak számos emlékét őrzi. Közülük a legfontosabbak közé tartoznak a Szent Gellérttel kapcsolatosak, akinek alakjával számos velencei templomban találkozhatunk festmény, szobor vagy éppen mozaikkép formájában (mint például a Szent Márk-bazilika boltozatán). A turisták által kevésbé látogatott Giudecca-szigeten az 1961-ben épült plébániatemplomot szentelték Szent Gellért tiszteletére. A vértanú püspök a San Giorgio Maggiore sziget bencés monostorából indult útnak, hogy végül Magyarországra vetődjön. Teste ma Murano szigetén a Santi Maria e Donato bazilika főoltára alatt nyugszik. A volt csanádi püspök csontjainak nagyobbik része a 14. század végén került Velencébe, a magyar pálos rend névadója, Remete Szent Pál ereklyéiért cserébe. Velence számára Gellért fontos volt, hiszen ő az egyetlen itteni származású vértanú szent. A Gellért-ereklyék másik része továbbra is Magyarországon maradt, ahol az 1514-es parasztfelkelés idején nyoma veszett. Díszes ezüst koporsójából Antonio Burgio pápai nuncius veretett pénzt a törökök elleni védekezés finanszírozására. Így aztán végül is szerencsésnek mondható, hogy testének jó része Muranóba került, így onnan kaphatott ismét ereklyét hazánk több temploma – legutóbb 2002-ben a belvárosi főplébánia-templom. ( Érszegi Márk Aurél)