Keresztút II.

II. Stáció: Jézus vállára veszi a keresztet

A mi bűneink terhe nehezedik a Megváltó vállára s Ő hordozza azt türelemmel és megadással a világ végezetéig. Értünk, a mi üdvösségünkért hordozza. Szívünk keménysége, értelmünk fagyos ridegsége még meddig tart vissza attól, hogy elfogadjuk tanácsát: „Aki követni akar, vegye fel keresztjét!” Türelemmel, megadással öleljük magunkhoz saját keresztünket, nem pedig lázadva! Kinek-kinek van miért felajánlania keresztviselésének gyötrelmeit.

Elkészült a kereszt. Készültél rá, Uram, tudtad előre . . .

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

A dorozsmai kálvária felújítása közben.

Páduai Szent Antal

Pasarét, Páduai Szent Antal Templom, Ohman Béla alkotása
(saját fotó)

A fiatalon elhunyt szent szobra csaknem minden templomban, vagy előtte megtalálható, persellyel a lábánál, amelybe a szegényeknek szóló adományokat lehet helyezni. Padovai Szent Antal a gyermek Jézust tartja a karjában, emellett több ábrázoláson liliomot, könyvet vagy kenyeret tart a kezében. 1195-től 1231-ig élt, életútja Lisszabontól Padováig vitte. Ferences rendi teológus és prédikátor volt, Itáliában és Dél-Franciaországban hirdette Isten igéjét, a Bolognai Egyetem ferences rektora volt. Már 11 hónappal a halála után szentté avatták. Sírja Padovában, a róla elnevezett bazilikában található.

2010-ben 8 órányi időre kiállították Szent Antal csontjait, melyet ennyi idő alatt is kétszázezren látogattak meg. "A padovai zarándokok Antal személyében egy élő szenthez jöttek el, akinek jelenléte – a szentek közösségének nagy igazsága szerint – átível téren és időn." - nyilatkozta a helyi egyházmegye képviselője. (Magyar Kurír)

Keresztút I.

I. Stáció: Jézust halálra ítélik

Elítélik az ártatlant, a bűn nélkül valót, helyettünk, kik az ártatlanság tiszta köntösét oly sokszor újra meg újra beszennyeztük vétkeinkkel. Pilátus tudja, hogy az Emberfia ártatlan, nem talál benne bűnt. Elhárítja magától az ítélkezés felelősségét. – Hányszor mossuk mi is kezünket, amikor szóval, gyanúsítgatással, a rágalmazás és felelőtlen ítélkezés testvérietlen magatartásával elfordulunk egymástól!

Ott állsz, Uram, gyáva bíród előtt. Visszaléphetnél bármely pillanatban. De Te vállalod sorsunkat.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/