Mai érdekes :-)

Kicsit kiugorva a karácsonyi ünnepkörből, ajánlom mindenkinek ezt a kiadvány-sorozatot, aki valaha is betette a lábát Olaszországba - vagy aki eddig nem tette, néhány szám elolvasása után biztos bekerül az álmai közé az olasz csizma legalább néhány régiójának, városának személyes felfedezése.

A mostani, harmadik szám Venetoba visz minket... hát mit mondjak... máris menni akarok újra! :-) De ami ide tartozik és most olvastam róla, többek között ez a freskó:

Tommaso da Modena festette a XIV. század elején, a trevisoi San Nicolo dominikánus kolostor káptalantermében található kb. negyven, szerzeteseket és bíborosokat ábrázoló mű társaságában. A képen Ugo di Provenza bíboros látható, francia dominikánus - szemüvegben! A látásjavító eszköz aprólékosan van megfestve, és ami nagyon érdekes: ezen a képen szerepel először a művészet történetében. A mai napig nem tudjuk bizonyossággal, hogy ki és mikor találta fel a szemüveget, de könnyen lehet, hogy ebben is a velenceiek "keze volt", hiszen az üveg megmunkálásának technikája már a XIII. század környékén nagyon fejlett volt a Velencei Köztársaságban. Hát nem szuperek voltak? :-)

Télapó itt van... :)

Gyergyószentmiklós

Mégpedig az a Télapó van itt, aki az elmúlt politikai rendszernek köszönhetően ideiglenesen a Mikulást, Szent Miklóst helyettesítette. Szeretjük őt is, hiszen Télapót várni gyerekként ugyanolyan jó volt, és hiába az eredet, ennek az ünnepnapnak a köztudatban mégiscsak az adja meg az örömét, ahogy az apró kezek kikészítik a cipőjüket az ablak közelébe, majd izgatottan bontogatják az édességeket rejtő csomagokat.

Szent Miklós a 3. században élt, myrai (ma Törökország) püspök volt, akinek életéről több legenda ismert, ebből alakult ki a Mikulás személye is. Püspökségének 50 éve alatt számos esetben segített a gyerekeken, vagyonát a szegények támogatására fordította. Történt egyszer, hogy egy szegény ember nem tudta három lányát kiházasítani, mert nem tudott nekik hozományt adni. A Püspök megszánta őket, és elhatározta, hogy segít rajtuk. Igyekezett ezt titokban megtenni: több egymás utáni évben is, ugyanabban az időszakban aranypénzzel teli zsákocskákat dobott be a szegény ember ablakán. A harmadik évben zárva találta az ablakot, ezért felmászott a ház tetejére, és a kéményen keresztül igyekezett adományát bejuttatni. Persze az ember kíváncsi volt és egyszer megleste, de Szent Miklós nem fogadta el a köszönetet: azt mondta, mindenért csakis Istennek tartozunk hálával.

Így hát azóta is várjuk kicsiként és nagyként az ajándékokat az ablakunkba... :) "Nagyként" már inkább csak képletesen: egy kedves szót, egy simogatást, egy ölelést, egy baráti gesztust. A névtelen ajándékozáson pedig érdemes elgondolkodni: azt mondják, így helyes... hiszen nem a mi személyünk számít, hanem a másik öröme, vagy az, hogy segítettünk rajta. Nekem ez még nem mindig sikerül... nem a köszönetre vagy a hálára tartok igényt, egyszerűen csak szeretem látni az arcát a megajándékozottnak (persze csak ha örül :) :) ).

A keresztényüldözések során Szent Miklóst is elfogták és megkínozták, de kivégezni nem merték. Végül kiszabadult és szép öregkort ért meg. Sok mindenféle dolognak a védőszentje, itthon nálunk a pálinkafőzőké és Kecskemét városáé. :)