Ez az a történet, amit nem kell bemutatni. Ádám és Éva az Édenkertben ettek a jó és a rossz tudása fájának gyümölcséből, megharagítva ezzel Istent, aki elűzte őket a Paradicsomból. Az első emberpár ezzel a cselekedetével ránk szabadította a döntés lehetőségét, ennek minden jó és rossz következményével együtt. Az, hogy a fa termését almának emlegetjük, valószínűleg egy félrefordítás eredménye (malum=rossz, malus=almafa), kutatók szerint inkább valami füge-féléről lehet szó.A fenti festmény Domenico Zampieri munkája (1600 körül). A lexikon szerint nem volt túlságosan tehetséges (kösz szépen... mihez képest? :) ), de gyönyörű színekkel dolgozott és alakjai élettel teliek. Ezen a képen például az Úr Isten egészen biztosan Michelangelo Ádám teremtése képéről lett... khmmm... kölcsön véve. Amiért éppen ezt választottam, az Ádám alakja... nagyon tetszik! :-) Az a szegény férfi, aki tanácstalanul és ártatlanul mutat asszonyára: ő tette, semmi közöm hozzá, most nézd meg, egy ilyet adtál mellém.... hát, hogy úgy mondjam: "nagyon ott van"... :-) Éva meg csak somolyog. :-)
A témában elolvasásra érdemes többek között Jean Effel bűbájos könyve, Ádám és Éva. :-)
A témában elolvasásra érdemes többek között Jean Effel bűbájos könyve, Ádám és Éva. :-)
4 megjegyzés:
Szeretnék én ennyire tehetségtelen lenni... :P
Ja, én is... :) Lehet, hogy csak azért mondják, mert kicsit lopkodta az ötleteket... :)
Na ja, de ahogy nekünk anno mondták a suliban: aki semmit sem tud, annak súgni sem lehet :)
Anno az Effel könyvet sokat olvasgattam, nagyon tetszett a szövege is, a képek is. :)
Megjegyzés küldése