Fratello Sole

A vágyva-vágyott assisi kirándulás megtörtént, csodálatos volt... így lesz most majd néhány bejegyzés, aminek Szent Ferenc és Szent Klára lesz a "főszereplője". :)

A fenti freskó a Szent Ferenc Bazilika egyik oldalhajójában látható, Cimabue alkotása, 1265 körül. Millió ábrázolás létezik Francescoról, de ezt tartják a leghitelesebbnek, mert mindössze néhány évtizeddel a halála után készült, így valószínűsíthető, hogy még kortárs szemtanúk véleményezhették az alak megformálását. Celanói Tamás Szent Ferenc élete c. művében (1200-as évek második fele) így ír róla:

Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt, feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes, orra szabályos, finom metszésű és egyenes... fülei szétállóak, de kicsinyek, halántéka lapos... fogai egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás... nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsi, bőre pedig finom volt.

Ami a személyes részt illeti: megható volt ülni a padban, felnézni rá... és hálát adni Istennek, hogy az 1997-es földrengés - amelynek áldozatul esett sok Giotto freskó a felső templomban - megkímélte Szent Ferenc törékeny alakját.

Egy kis technika - is :-)

A freskó a falfestészet olyan fajtája, amikor a színeket a még nedves vakolatra viszi fel a művész mészvízzel összekevert porfestékkel, az alkotás a fallal együtt szárad, eggyéválik, együtt köt meg vele, így aztán kitart sok-sok évszázadon át. A neve az olasz fresco = friss szóból ered. Egyszerűbb technika a secco (al secco = szárazon), ez esetben a száraz falra festenek hagyományos technikával, ez a módszer azonban sokkal kevésbé időtálló. (Egyébként annyira érdekes, legszívesebben bemásolnám a wikipédiából az egészet, de itt el lehet olvasni, akit érdekel.)

A képen Luka Signorelli freskója látható az orvietoi San Brizio székesegyházból, 1501-ből, témája az Utolsó Ítélet. Amiért számomra érdekes: a kinagyított alsó képrészleten a bal oldalt álló férfialak maga Signorelli - jobbra pedig az akkor már néhány éve elhunyt kortárs, Fra Angelico, akiről ez az egyetlen fennmaradt portré.

Fra Angelico ünnepén

Már írtam róla itt, halálának évfordulóján, február 18-án mégis gondolni kell egy kicsit újra a festőre (és már ma is :) ), aki szivárványszínben látta a világot. :-) Úgyhogy most belépek a firenzei San Marco kolostor kapuján...

... körbesétálom a kerengőt...

.... felmegyek a lépcsőn, ahol a leghíresebb Angyali üdvözlet fogad...

... és csak nézek, hogy a domonkos szerzetes nem csak a színekkel tudott fantasztikusan bánni, hanem a térrel is... bárhol képes volt mélységet hasítani a síkból...

... ez a szelídség pedig emlékeztet valakire... :)

Szeretném ezt is látni. (Ööööö... milyen messze van Firenze Assisitől? :P )

Cirill és Metód

A két szent testvérpár, a 800-as években éltek a Bizánci Birodalom területén. A fiatalabb, Cirill Konstantinápolyban tanult, majd visszavonult abba a kolostorba, ahová testvére már évekkel előbb belépett. Később politikai és vallási küldetésben a kazárok közé kerültek, itt találták meg Szent Kelemen pápa ereklyéit. Cirill a régi liturgikus szövegek lefordításához saját betűkészletet alakított ki, ezek voltak a "cirill" ábécé ősi formái.

Szent Kelemen ereklyéit Rómába vitték, Cirill itt megbetegedett és meghalt, 869. február 14-én. Sírja a Szent Kelemen templomban található. Metódot pedig kinevezték Morvaország és Pannónia érsekévé, 885. virágvasárnapján halt meg. II. János Pál pápa 1980-ban mindkettőjüket Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította.

A Szt Clemente Basilica freskóján a két testvér bal oldalt fekete köpenyben, amint éppen átadják az ereklyét a pápának.

Mai érdekes :-)

Kicsit kiugorva a karácsonyi ünnepkörből, ajánlom mindenkinek ezt a kiadvány-sorozatot, aki valaha is betette a lábát Olaszországba - vagy aki eddig nem tette, néhány szám elolvasása után biztos bekerül az álmai közé az olasz csizma legalább néhány régiójának, városának személyes felfedezése.

A mostani, harmadik szám Venetoba visz minket... hát mit mondjak... máris menni akarok újra! :-) De ami ide tartozik és most olvastam róla, többek között ez a freskó:

Tommaso da Modena festette a XIV. század elején, a trevisoi San Nicolo dominikánus kolostor káptalantermében található kb. negyven, szerzeteseket és bíborosokat ábrázoló mű társaságában. A képen Ugo di Provenza bíboros látható, francia dominikánus - szemüvegben! A látásjavító eszköz aprólékosan van megfestve, és ami nagyon érdekes: ezen a képen szerepel először a művészet történetében. A mai napig nem tudjuk bizonyossággal, hogy ki és mikor találta fel a szemüveget, de könnyen lehet, hogy ebben is a velenceiek "keze volt", hiszen az üveg megmunkálásának technikája már a XIII. század környékén nagyon fejlett volt a Velencei Köztársaságban. Hát nem szuperek voltak? :-)

Szent Márton

Freskó a Szent Ferenc Bazilikából, Assisi

Tours-i Szent Márton igazából Szombathely szülötte: 316-ban született Sab(v)ariában. Gyermekkorában került Itáliába, ahol felcseperedve katona lett belőle, a ránk maradt feljegyzések már életének ebből az időszakából is kiemelik jóindulatát és segítőkészségét.

A festményeken általában az a jelenet szerepel, amikor egy éjjelen kardjával kettévágja köpenyét, és az egyik felét egy koldus vállára borítja, ez a köpenydarab később Jézussal együtt jelenik meg álmában. Márton ezután nem akar harcolni, visszautasítja a katonaként kapott ajándékokat, majd fegyvertelenül akar csatába indulni, mindezzel jelezve, hogy életének további részéből száműzi az erőszakot, és csak Istennek akar szolgálni. Egész életében, több helyszínen, több országban fontos hittérítő munkát végzett, 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.

Tours-i püspökké választását nem akarta elfogadni: a legenda szerint egy libaólban rejtőzött el, de az állatok elárulták gágogásukkal. Ki tudja, örülne-e Szent Márton annak, hogy neve ennyire összefonódott a libákkal? :) Gazdag élete Toursban ért véget 397. november 8-án.

Beato Angelico

Beato Angelico így tudott festeni... :-)

Eredeti nevén Guido di Pietro (1387-1455), Firenze közelében született, 20 éves kora körül lépett be a dominikánus rendbe, itt vette fel a Guido da Fra Giovanni nevet. Szerzetestársai kezdték Fra Angelico-nak hívni, mivel könnyed, szinte légies, száz színben pompázó alakjait mintha egy angyal festette volna. Tevékenységét miniatúrafestőként kezdte, az általa vezetett kolostori műhely évtizedekig nagy jelentőséggel bírt a firenzei művészetben.

1436-ban Cosimo de Medici a dominikánusoknak adta a firenzei San Marco kolostort és templomot, amelyet újjáépítettek, belső dekorálását pedig Fra Angelicora és rendtársaira bízták. Itt látható talán a legszebb és leghíresebb Angyali üdvözlet.

Később IV. Jenő pápa a Vatikánba hívta, ahol elkészítette az akkori Szent Péter templom freskóit, ezek sajnos az 1500-as években, a templom elbontásakor megsemmisültek. Később, már V. Miklós idején a pápai kápolnát festette ki, ezek a gyönyörű freskók a mai napig láthatóak. Kevés lenne a hely itt felsorolni, mennyi mindent és hol festett, nem is lenne értelme... inkább csak nézzünk bele egy hosszú pillanatra a gyermek Jézus szemébe.

Beato Angelico 1455. február 18-án halt meg Rómában. A római domonkosok Santa Maria Sopra Minerva templomában temették el. Sírkövén a szerzetes közel életnagyságban, reneszánsz portréhűséggel jelenik meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1982-ben, a már addig is "Boldognak", "Beato-nak" nevezett szerzetes-festőt.

Ádám teremtése

Michelangelo 540 négyzetméteres mennyezeti freskójának egyik leglényegesebb részlete. Vegyük csak át egy kicsit ezt a teremtéstörténetet, hogy is volt? 1. nap: a világosság és a sötétség elválasztása; 2. nap: a vizek szétválasztásával megjelenik a levegő térsége; 3. nap: szárazföld és a növényzet; 4. nap: a Nap, a Hold és a csillagok; 5. nap: halak és madarak; 6. nap: állatok és emberek. Az Úr tehát a hatodik napon a maga képére megteremtette az első embert. A freskó éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor az immár tökéletes testű, de még csaknem élettelen, gyenge Ádámot az angyalokkal körülvett Isten egy erőteljes karmozdulattal megtölti élettel.

Jónás

Ha bármilyen képen látunk egy nagy halat amelyiknek egy ember lóg ki / mászik ki / gurul ki a szájából, nagy valószínűséggel Jónással és a cethallal van dolgunk. :-) Jónás prófétát küldte az Úr Ninivébe, hogy figyelmeztesse a város lakóit a bűneikre, ő azonban nem szívesen vállalta ezt a feladatot, inkább éppen az ellenkező irányba tartó hajóra szállt fel gyorsan. Isten vihart támasztott miatta, és mivel Jónás már óvatlanul elmesélte a hajóstársainak, ki elől menekül, azok rögtön vízbe dobták, hogy megszabaduljanak tőle és az Úr haragjától. A tengerben rögtön el is nyelte a prófétát egy cethal, de úgy látszik, megfeküdte a gyomrát, mert három nap múlva partra is vetette. Jónásnak ez épp elég figyelmeztetés volt, hogy teljesítse a felsőbb akaratot, gyorsan Ninivébe sietett, hogy kissé megkésve ugyan, de átadja Isten üzenetét, minek hatására az ott élők meg is bánták bűneiket, így az Úr megkönyörült rajtuk és nem pusztította el a várost.

Természetesen a Sixtusi* Kápolnában is van Jónás. :-) A másik kép pedig Dalié.

*A Vatikánban található kápolnát IX. Szixtusz pápa (1414-1484) építtette.

Sixtusi Kápolna forever! :-)

Hát igen... a Vatikánnak erről a kis csekélységéről :-) önmagában lehetne egy blogot írni - mint ahogy írtak már sok könyvet és egyéb okos dolgokat is. A delphoi szibilla c. részlet szerintem sokaknak ismerős. A szibillák a klasszikus ókor jósnői voltak, akik állítólag megjósolták Krisztus eljövetelét. A delphoi szibilla megjövendölte, hogy prófétát szül majd a szűz, aki férfit azelőtt nem ismert.

Szent Bertalan napján

Bertalan apostol Jézus 12 tanítványának egyike. János evangéliuma Nátánelnek is nevezi. Keveset tudunk róla: Krisztus halála után előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot, ördögűzőként tartották számon. Utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja: előbb megnyúzták, majd lefejezték 60 körül. Nem véletlen, hogy csizmadia-céhek és szűcsök választották őt védőszentül. Michelangelo úgy ábrázolja az apostolt a Sixtusi Kápolnában, amint egyik kezében kést, a másikban saját bőrét tartja, a bőrre pedig a mester saját arcképét festette. 1568-ban vették fel a római naptárba az ünnepét augusztus 24-re.

Vele kapcsolatban ismerős lehet még Szent Bertalan éjszakája, a francia vallásháborúk egyik legnevezetesebb eseménye. 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszakán a békülési célzattal Párizsba gyűlt hugenották (francia reformátusok) nagy részét a király beleegyezésével lemészárolták.