Pieta

A "Pieta" (Fájdalmas Anya) általánosságban a keresztről levett Krisztus testét ölében tartó, fiát sirató Mária ábrázolása a művészet minden területén. Michelangelo csodálatos szobra (1499.) a maga 1,74x1,95-ös méretével tényleg ennyire kicsinek látszik a Szent Péter Bazilika egyik oldalkápolnájában. Nem igazán tudok napirendre térni felette, hogyan tudott az akkor mindössze 24 éves művész két ilyen gyönyörű arcot alkotni a merev és hideg márványból, mint ahogy azon sem, hogy hogyan tudta az anyag redőit így kifaragni, mintha tényleg csak egy szélfuvallat kellene, hogy megmozduljanak... és akkor még nem beszéltünk a finom erekről a bőr alatt, a hajszálakról, az izmokról... az ember csak áll ott és hitetlenkedik (plusz sírógörcsöt kap, de mivel ezzel nincs egyedül ott a Bazilikában, így nem törődik vele senki :-) ).

A Mária keblén futó szalag felirata: MICHELANGELUS. BUONARROTUS. FLORENTINUS. FACIEBAT. (A firenzei Michelangelo Buonarroti készítette.) Az Anya fiatalabb a Fiúnál, hogy mindörökké szűznek lássék, Krisztus viszont a halála után is olyan, mint bárki emberfia. Mária a fájdalmát lelkében őrzi, arca az isteni akaratba való belenyugvást tükrözi. Mária ruhája dúsan redőzött, így biztosabban kelti azt a benyomást, hogy meg tudja tartani ölében halott fia testét.

Nem tudom, láttam-e szebbet életemben... és éppen három hét múlva újra...

Ezekiel

A szómagyarázat szerint a próféta "Istentől meghívott, az ő akaratát közvetítő személy". Az ószövetségi Ezekiel próféta jellegzetes alakja a Sixtusi kápolnának. Valójában i.e. 623-571 között élő pap volt, akit Nabukodonozor újbabiloni király hurcoltatott el fogságba 597-ben. A Próféta egy ideig csak jelbeszéddel kommunikált, fogságának ötödik évében kezdte el működését, és csaknem húsz éven keresztül hirdette próféciáit sorstársai között.

Ezekiel könyve tulajdonképpen látomások sorozata, mintegy megelőlegezve az újszövetségi Jelenések Könyvét. Némelyik látomás meglehetősen sok vitát kavar: égi és víz alatti "dolgok"-ról van szó, kerekekről, magasból érkező tűzbe burkolózott tárgyakról... el lehet játszani az értelmezésükkel, de azért vigyázzunk vele! :-)

Ádám teremtése

Michelangelo 540 négyzetméteres mennyezeti freskójának egyik leglényegesebb részlete. Vegyük csak át egy kicsit ezt a teremtéstörténetet, hogy is volt? 1. nap: a világosság és a sötétség elválasztása; 2. nap: a vizek szétválasztásával megjelenik a levegő térsége; 3. nap: szárazföld és a növényzet; 4. nap: a Nap, a Hold és a csillagok; 5. nap: halak és madarak; 6. nap: állatok és emberek. Az Úr tehát a hatodik napon a maga képére megteremtette az első embert. A freskó éppen azt a pillanatot ábrázolja, amikor az immár tökéletes testű, de még csaknem élettelen, gyenge Ádámot az angyalokkal körülvett Isten egy erőteljes karmozdulattal megtölti élettel.

Jónás

Ha bármilyen képen látunk egy nagy halat amelyiknek egy ember lóg ki / mászik ki / gurul ki a szájából, nagy valószínűséggel Jónással és a cethallal van dolgunk. :-) Jónás prófétát küldte az Úr Ninivébe, hogy figyelmeztesse a város lakóit a bűneikre, ő azonban nem szívesen vállalta ezt a feladatot, inkább éppen az ellenkező irányba tartó hajóra szállt fel gyorsan. Isten vihart támasztott miatta, és mivel Jónás már óvatlanul elmesélte a hajóstársainak, ki elől menekül, azok rögtön vízbe dobták, hogy megszabaduljanak tőle és az Úr haragjától. A tengerben rögtön el is nyelte a prófétát egy cethal, de úgy látszik, megfeküdte a gyomrát, mert három nap múlva partra is vetette. Jónásnak ez épp elég figyelmeztetés volt, hogy teljesítse a felsőbb akaratot, gyorsan Ninivébe sietett, hogy kissé megkésve ugyan, de átadja Isten üzenetét, minek hatására az ott élők meg is bánták bűneiket, így az Úr megkönyörült rajtuk és nem pusztította el a várost.

Természetesen a Sixtusi* Kápolnában is van Jónás. :-) A másik kép pedig Dalié.

*A Vatikánban található kápolnát IX. Szixtusz pápa (1414-1484) építtette.

Mózes próféta, szeptember 4.

Michelangelo szobra 1515 körül keletkezett, eredetileg II. Gyula pápa monumentális síremlékének egy része lett volna, ám pénzszűke miatt a munkálatok elhúzódtak, így az emlékmű jóval a pápa halála után készült el. Mára két rabszolga és Mózes hatalmas alakja maradt fenn. (Olaszország hitetetlen műkincsekbeli gazdagságára jellemző, hogy Mózes úgy ücsörög Rómában a S. Pietro in Vincoli templomban, mintha csak valami kutyaközönséges szobrász feledhető alkotása lenne, bár régen jártam ott, de akkor épp csak egy kis vörös zsinór volt tessék-lássék kifeszítve körülötte. Bemész... sétálgatsz a padsorok között... aztán egyszer csak ott találod magad fésztufész a kis ötszáz éves semmiséggel... Őrült érzés - bár átélhetném újra! :-) )

Az Ószövetség szerint Mózes a mintegy 2300 m magas Sínai hegyre ment fel, ahová leszállott Isten, és szövetséget kínált Izrael népének, ha az hűen követi szavát, betartja a tízparancsolatot és még további utasításait. A kinyilatkoztatás végeztével Mózes két kőtáblát kapott, amelyen Isten kézírásával álltak a parancsolatok, ezeket pedig az akácfából készített, aranyozott frigyládában kellett őrizni.

És a szokásos kérdés: miért is van szarva? A választ a kutatók szerint Szt Jeromos rosszul sikerült latin fordításában találjuk: az eredeti írás szerint mikor Mózes lejött a hegyről, "orcájának bőre fénylenék" (Ex, 34,29), ez a részlet Jeromosnál úgy hangzik, hogy "szarvas volna az orcája", aminek - valljuk be őszintén - sok értelme nincsen. A tévedés a két, egymáshoz nagyon hasonló héber szó összekeveréséből eredhetett. A keresztény Nyugaton több mint ezer éven át használták a Vulgata-t, Jeromos latin nyelvű bibliáját, így szegény Mózesen végképp rajt' ragadtak a szarvak, mint ez számtalan művészeti alkotáson látható. (Forrás: www.foldvary.eoldal.hu/cikkek/szakmai-oneletrajz-es-publikaciok/mozes-szarva.html/)

Szent Mátyás

A névnapot ugyan csak február 24-én ünnepeljük, de Michelangelonak ez a szobra annyira kedvencem, hogy máris ide kívánkozik. Volt szerencsém személyesen is látni Firenzében az Accademián a mindörökre félbemaradt alkotást. Leírhatatlan élmény ott állni előtte, az embernek olyan érzése támad, mintha a Mester bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón, és felkapva vésőjét tovább folytatná a munkát, kiszabadítva Szent Mátyás testének további részeit is a márvány fogságából.

Amikor Jézus meghalt és Júdás felakasztotta magát, az apostolok tizenegyen maradtak. A Feltámadás után, még pünkösd előtt a tanítványok szűkebb köréből választották maguk közé Mátyást. Életéről apokrif irat tudósít, mely szerint ő is vértanúságot szenvedett, bárddal oltották ki az életét. Ezért ábrázolják szekercével, és tekintik a mészárosok és az ácsok védőszentjüknek, és innen ered az a hagyomány is, miszerint Jégtörő Mátyás a tavasz közeledtével baltával töri fel a jeget, töri meg a hidegség és a tél hatalmát.

A kezében János evangéliumának egy részlete (Jn, 15,14): Vos amici mei estis: ti az én barátaim vagytok. *

*Szintén bérmaanyai segítség. :-)

Sixtusi Kápolna forever! :-)

Hát igen... a Vatikánnak erről a kis csekélységéről :-) önmagában lehetne egy blogot írni - mint ahogy írtak már sok könyvet és egyéb okos dolgokat is. A delphoi szibilla c. részlet szerintem sokaknak ismerős. A szibillák a klasszikus ókor jósnői voltak, akik állítólag megjósolták Krisztus eljövetelét. A delphoi szibilla megjövendölte, hogy prófétát szül majd a szűz, aki férfit azelőtt nem ismert.

Szent Bertalan napján

Bertalan apostol Jézus 12 tanítványának egyike. János evangéliuma Nátánelnek is nevezi. Keveset tudunk róla: Krisztus halála után előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot, ördögűzőként tartották számon. Utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja: előbb megnyúzták, majd lefejezték 60 körül. Nem véletlen, hogy csizmadia-céhek és szűcsök választották őt védőszentül. Michelangelo úgy ábrázolja az apostolt a Sixtusi Kápolnában, amint egyik kezében kést, a másikban saját bőrét tartja, a bőrre pedig a mester saját arcképét festette. 1568-ban vették fel a római naptárba az ünnepét augusztus 24-re.

Vele kapcsolatban ismerős lehet még Szent Bertalan éjszakája, a francia vallásháborúk egyik legnevezetesebb eseménye. 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszakán a békülési célzattal Párizsba gyűlt hugenották (francia reformátusok) nagy részét a király beleegyezésével lemészárolták.