Szent Ferenc a San Damiano kertjében ül, 1226 nyarán. Az általa alapított, immár több ezer főt magába foglaló rendben ellentétek és szétszakadozás mutatkoznak: a testvérek egyre kevésbé élnek az Alapító szándéka szerinti értékek, elvek szellemében. Ferencet súlyos betegségek gyötrik: a sok évi nélkülözés és kemény életmód 46 éves korára felőrölte a szervezetét. Legsúlyosabb a szembetegsége: valószínűleg trachoma gyötri, amely a szemhéj belső gyulladását jelenti, és aminek akkoriban még nem volt gyógymódja; megromlott a látása és folyamatos fájdalmak kínozzák. Élete végefelé 50 napot tölt a San Damianoban, ahol Klára és a nővérek ápolják, álmatlan éjszakáinak egyikén írja meg a csodálatos Naphimnuszt.
Francesco a Santa Maria degli Angeli templomra néz vágyakozva, amelyben ott a kicsinyke Porziunkola, a ferences rend "bázisa", ahol a testvérekkel a legtöbbet tartózkodtak. Arcán és tekintetén látszik a meggyötörtség, a fájdalom, mégis valami hihetetlen nyugalom lengi körül, békesség és szeretet tölt el minket is, akik arra járunk. Köszönjük az érzést, kedves Fiorenzo Bacci (aki más szobrok kapcsán is lesz még emlegetve :) ).
(Saját fotók)
3 megjegyzés:
Megjegyzés küldése