2011. október 31., hétfő

A Szentlélekről


Zugliget, Szent Család Plébániatemplom, Zsellér Imre munkája (saját fotó).

El Greco festménye

Lehet, hogy bérmaanyám erre is azt mondaná: "válassz más témát...", mert biztos, hogy "kicsi vagyok" erről írni, és túlságosan nagy a hibalehetőség. Ezért inkább beidézem a Magyar Katolikus Lexikon szócikkének egy részletét:

„Szentlélek: az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg.”


Amit tárgyilagosan le lehet írni a témáról (és talán nem lehet elrontani :) ) az az, hogy a művészeti alkotásokon a Szentlélek fehér galamb képében, gyakran sugarakkal körülvéve jelenik meg. Jézus megkeresztelkedésekor Isten lelke ebben a formában szállt le az égből:
"És e szózat lőn mennyekből: Te vagy az én szerelmes fiam, tebenned telik kedvem." /Mk 1,11/ De már az Ószövetségben is egy galamb hozta hírül - csőrében olajágat tartva - Noénak a vízözön elmúltát, ezért a fehér madár a béke, a kibékülés szimbóluma is lett. A katolikus világ a Húsvét utáni 50. napon, Pünkösdkor ünnepli a Szentlélek eljövetelét. Ha a mai napon temetőben járunk, nézzük meg, hány sírkövön őrzik galambok halottaink örök álmát.

Ahogy Jézus tanította: „Legyetek… egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16).

Pablo Picasso (1881-1973.) Békegalamb-ja.

1 megjegyzés:

Lazac írta...

Itt van egy pár galamb a sírokon. Ha ezt előbb olvasom, jobban megnéztem volna.