Keresztút VII.

VII. Stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel

Nem volt elég egyszer, ismét reá nehezednek bűneim terhei: gyengeségem, állhatatlanságom, hiábavaló fogadkozásaim. Hányszor ígértem Néki és önmagamnak: fölegyenesedem és többé nem lépek már oly könnyedén kísértéseim csapdájába. Ó, meddig tart még, hogy újra és újra – szinte már megszokott – százszor is meggyónt vétkeimre kérem a gyóntatószékben Isten irgalmas bocsánatát?

Pál apostol szava: „Én nem dicsekszem mással, mint Jézus Krisztus keresztjével.” Nekem sincs kisebbségi érzetem azért, mert hiszek, mert vallásos vagyok. És nem szégyenlem, hogy kereszted jelét hordozom.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút VI.

VI. Stáció: Veronika letörli Jézus arcát

A csőcselék dühével bátran szembeszállva töri át magát a tömegen Veronika, hogy letörölje Mesterének vérrel verítékező arcát. A Krisztus-arc lenyomata ott marad a kendőn. – Ezt kívánja tőlem is az igazi szeretet. Nem akarok törődni mások hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: hű akarok maradni Jézushoz, és az Ő szent jegyeséhez, az Egyházhoz. Hűségemért cserébe kapom a Krisztus-arc lelkembe ivódott ajándékát. Ez elkísér az öröklétbe.

A világban milliónyi könnyes szem, sokszor patakokban a vér. Mind Veronika után kiált. Egy Veronika nem győzi. Veronika láttán a Te szavad jut eszembe: „Bármit tesztek embertársaitoknak, nekem teszitek.” Igen, ez keresztény jelmondat.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút V.

V. Stáció: Cyrenei Simon segít a keresztet vinni

Simont kényszerítették a segítésre. De amint meglátta az Úr elgyötört alakját, részvét ébredt szívében és örömmel, szívesen hajtotta vállát a kereszt alá. – Ránk is százféle szenvedést és kellemetlenséget kényszerít az élet. Tekintsünk az értünk vérző Istenarcra, ismerjük fel még többet szenvedő embertársainkban a Golgotára felmenő Megváltó alakját. Önként, szíves, részvevő szeretettel – Simonként – tegyük oda vállunkat mások keresztje alá.

Ó, katonák! Áldjon meg Isten titeket. Azért, hogy Jézusomnak segítséget kerítettetek. És azért, hogy ráébredünk: a Megváltó kereszthordozásában mi is részt kérhetünk. Micsoda szégyen volna, ha minket, keresztényeket is mindig kényszeríteni kéne az együttérző közösségvállalásra!

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Római Szent Franciska

Róma, Monastery di Tor De' Specchi

Római Szent Franciska halálára emlékezünk ezzel a képpel, aki március 9-én hunyt el az 1440. évben. Gazdag római családba született, már gyermekkorában Istennek szerette volna felajánlani az életét, de apja ellenezte ezt, így 13 éves korában férjhez is adta. Franciska 40 évet élt le a férjével, több gyereke született, a keresztény anya és feleség példaképe lett. Példás házasélete mellett mindig volt ideje és ereje gondoskodni a szegényekről, a betegekről.

1425-ben a hozzá hasonló asszonyokat egybegyűjtve megalapította a bencés harmadrendet, az obláták társulatát. A rend tagjai Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek, s karitatív szolgálatokat végeztek. 1433-ban kolostort alapított, amibe néhány év múlva, férje halála után ő is belépett. Különleges kegyelemként 33 éves korától maga mellett látta őrangyalát, kettőjük szépségét örökítette meg az ismeretlen(?) szobrász. (Magyar Kurír)

Keresztút IV.

IV. Stáció: Jézus szent Anyjával találkozik

Minő szívszaggató fájdalom az Édesanyának szenvedni látni szeretett gyermekét! Mégsem tud rajta segíteni. Mi pedig oly sokszor szenvtelenül tudjuk nézni, hogyan szenvednek mások és nem segítünk, pedig volna segítség. Fájdalmak Anyja, Mária! Segíts, hogy a Te szívednek együttérző szeretetével forduljunk bajbajutott testvéreink felé. És legalább mi ne okozzunk másoknak szenvedést!

A legjobb Ember és a legjobb Anya találkoznak. Hol? – A kivégzési menetben.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút III.

III. Stáció: Jézus először esik el a kereszttel

A kimerült, agyongyötört Jézus a földre roskad. Van-e még annyi önismeret és magam iránti szánalom szívemben, hogy rádöbbenjek: az én bűneim is nehezítik Krisztus keresztjét, és megsirassam a magam eleséseit? Fel tud-e még sóhajtani lelkem: Uram, adj nekem is erőt, hogy felkelhessek?

Magad mutatod, milyen igazat mondtál apostolaidnak: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Ennél az állomásnál mi más lehet a fohász, mint ez a sóhajunk: a Te erőddel mégis fölkelek!

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Loreto

Na most akkor elmondanám, hogy Loreto városa sincs messze Assisitől - már inkább össze sem számolom, hogy ez alatt a néhány nap alatt mennyi mindent akarnánk/lehetne megnézni. :-)

Loreto Marche tartomány egyik városa, Szűz Mária-búcsújáró hely. Kegyhely jellegét nem csupán egy szobor vagy más tárgy adja, hanem ott található Mária egykori názáreti háza, körbeölelve az újabb keletű márvány falakkal, ház a házban a bazilikában. :-) A legendája talán tényleg legenda, és valóban nehezen hihető: a Szűzanya kőből épített názáreti házát a muszlimok elől az angyalok a levegőbe emelték az 1200-as évek elején, és átrepítették először Tersatto városába, majd néhány év múlva az Adria túloldalára, a loretoi dombra.


Azt gondolhatnánk, hogy szép mese... de mint minden ilyennek, azért van elgondolkodtató valóság-alapja. Az, hogy "angyalok" hozták a házat, abból eredhet, hogy Epirusz uralkodója, bizonyos Nikéforosz "Angeli" feleségül adta a lányát a nápolyi királyfihoz, a hozományban a Szűzanya házából való kövek is voltak. A régészeti kutatások szerit a Szent Ház építésének módja, a felhasznált anyagok idegenek a jelenlegi környezetétől. A kövek faragásának módja a Jézus korabeli Galileában működő mesterekre vall, ezen kívül olyan zsidókeresztény feliratok vannak a kövekbe karcolva, amelyeket Mária názáreti otthonában is találtak.

A házban talált sok évszázados graffiti felirata: Jézus, Isten fia.