Mit nem mondasz...? :) II.

Vak vezet világtalant.

Hagyjátok Őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. (Mt. 15,14)

Édes, mint a méz.

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! (Zsolt. 119,103)

Nem csak kenyérrel él az ember.

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. (Mt. 4,4)

Szent Márton

Freskó a Szent Ferenc Bazilikából, Assisi

Tours-i Szent Márton igazából Szombathely szülötte: 316-ban született Sab(v)ariában. Gyermekkorában került Itáliába, ahol felcseperedve katona lett belőle, a ránk maradt feljegyzések már életének ebből az időszakából is kiemelik jóindulatát és segítőkészségét.

A festményeken általában az a jelenet szerepel, amikor egy éjjelen kardjával kettévágja köpenyét, és az egyik felét egy koldus vállára borítja, ez a köpenydarab később Jézussal együtt jelenik meg álmában. Márton ezután nem akar harcolni, visszautasítja a katonaként kapott ajándékokat, majd fegyvertelenül akar csatába indulni, mindezzel jelezve, hogy életének további részéből száműzi az erőszakot, és csak Istennek akar szolgálni. Egész életében, több helyszínen, több országban fontos hittérítő munkát végzett, 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.

Tours-i püspökké választását nem akarta elfogadni: a legenda szerint egy libaólban rejtőzött el, de az állatok elárulták gágogásukkal. Ki tudja, örülne-e Szent Márton annak, hogy neve ennyire összefonódott a libákkal? :) Gazdag élete Toursban ért véget 397. november 8-án.

Mit nem mondasz....? :-)

Mindnyájan idézünk a Szentírásból, pedig nem is tudunk róla... :-) A képes dolgok mellett néha majd szemezgetek egy kicsit ezekből is, mert szerintem nagyon érdekes - mondjuk hármasával.

Mosom kezeimet.

Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (Mt. 27,24)

Nincs új a Nap alatt.

A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. (Préd. 1,9)

Senki sem próféta a saját hazájában.

Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az Ő hazájában. (Lk. 4,24)

Csodák II.

Szentföld, a kenyérszaporítás csodájának feltételezett helyszíne

Korfu, Paleokasztrica (saját fotó)

Úgy látszik, a kedves görög szerzeteseknek tetszett a mozaik, mert szinte egy-az-egyben lemásolták, csak ők nem padozatba építették, hanem egy kút oldalát díszítették vele. :-)

Két hal és öt kenyér kosárban - Jézusnak arra a csodatételére utal, amely az Eucharisztia előhírnökének számít. Mind a négy Evangélium beszámol arról, hogy Jézus a Galileai-tó partján két hallal és öt kenyérrel jóllakatott ötezer férfit, gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt, a maradékból pedig tizenkét kosarat raktak tele. Más alkalommal hét kenyérből ettek négyezren és hét kosárnyi volt a maradék. A számoknak allegorikus értelmük is van: 12 kosár - 12 apostol, 7 kosár - 7 szentség. Ilyen módon mindkét szám Jézus Krisztus tanításainak folytatására, megmaradására, végső soron az örök életre utal.

Erre a krisztusi csodatételre képes volt pl. Assisi Szent Klára is, aki egyszer éhező nővéreit lakatta jól hasonló módon.

József

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ácsműhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte,... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

/Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél/

Guido Reni festménye, 1635.

Porres Szent Márton

Jómagam nem "ismerek" más színes bőrű szentet, csak Őt - bár ez ugye nem jelent semmit. :) De az biztosnak látszik, hogy ő Amerikában az első "black saint". A megkülönböztetés csak azért érdekes, mert mulatt származásából adódó jellegzetes vonásai felismerhetővé teszik bármilyen képen vagy szobron. Emellett segítségünkre lehetnek az őt gyakran körülvevő attributumok, az orvosi eszközök is, mivel Porres Szent Márton az orvosi és ápolói szervezetek védőszentje, akire november 3-án emlékezünk.

1579-ben született Peruban, színesbőrű édesanya és spanyol lovag gyermekeként. Gyógyszerészetet és orvosi ismereteket tanult, életét a templomnak és a betegek gyógyításának szentelte. Felvételét kérte a domonkos rendbe, de az akkori szabályok szerint származása miatt elutasították, kilenc év múlva vették csak fel laikus testvérnek. Szeretettel és türelemmel ápolta a betegeket, fennmaradó idejében pedig szüntelenül imádkozott Istenhez. Már kortársai is felnéztek rá és szentnek tartották, végül XXIII. János pápa 1962. május 6-án valóban szentté is avatta.

(Sajnos a szobor alkotóját nem tüntették fel az internetes oldalak, miként azt sem, hol található.)

A Szentlélekről

Zugliget, Szent Család Plébániatemplom, Zsellér Imre munkája (saját fotó).

El Greco festménye

Lehet, hogy bérmaanyám erre is azt mondaná: "válassz más témát...", mert biztos, hogy "kicsi vagyok" erről írni, és túlságosan nagy a hibalehetőség. Ezért inkább beidézem a Magyar Katolikus Lexikon szócikkének egy részletét:

„Szentlélek: az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg.”

Amit tárgyilagosan le lehet írni a témáról (és talán nem lehet elrontani :) ) az az, hogy a művészeti alkotásokon a Szentlélek fehér galamb képében, gyakran sugarakkal körülvéve jelenik meg. Jézus megkeresztelkedésekor Isten lelke ebben a formában szállt le az égből: "És e szózat lőn mennyekből: Te vagy az én szerelmes fiam, tebenned telik kedvem." /Mk 1,11/ De már az Ószövetségben is egy galamb hozta hírül - csőrében olajágat tartva - Noénak a vízözön elmúltát, ezért a fehér madár a béke, a kibékülés szimbóluma is lett. A katolikus világ a Húsvét utáni 50. napon, Pünkösdkor ünnepli a Szentlélek eljövetelét. Ha a mai napon temetőben járunk, nézzük meg, hány sírkövön őrzik galambok halottaink örök álmát.

Ahogy Jézus tanította: „Legyetek… egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16).

Pablo Picasso (1881-1973.) Békegalamb-ja.