Eremo delle Carceri...

... négy km-re a városfaltól, fent a Monte Subasio oldalában az erdőben van ez a kolostor, ahol Assisi Szent Ferenc sok időt töltött imádkozással és elmélkedéssel. A "grotta", amelyben aludt, a minimális kényelmet is nélkülözte, a sziklák talán ma is ugyanolyanok, mint amikor a Szent a hátát nekik vetve próbált pihenni néhány órát, feltehetően fázva és éhesen. Megsimítani azokat a köveket... leírhatatlan érzés, amely könnyeket csal az ember szemébe.

Az erdei út elején pedig Francesco, ismét Fiorenzo Bacci keze nyomán, amint a Holdban és a csillagokban gyönyörködik ("La Luna e le stelle")  Egyszerű saruját ledobta, ebben a percben gondtalan, elégedett és nyugodt, talán el is alszik néhány percen belül... Mintha élne, mintha bármelyik percben felállhatna - mintha itt lenne valós testben is közöttünk. Szeretnivaló most is... azonnal meg is kell simogatnom a homlokát... :)

(Az utolsót kivéve saját fotók.)

San Damiano, 1226

Szent Ferenc a San Damiano kertjében ül, 1226 nyarán. Az általa alapított, immár több ezer főt  magába foglaló rendben ellentétek és szétszakadozás mutatkoznak: a testvérek egyre kevésbé élnek az Alapító szándéka szerinti értékek, elvek szellemében. Ferencet súlyos betegségek gyötrik: a sok évi nélkülözés és kemény életmód 46 éves korára felőrölte a szervezetét. Legsúlyosabb a szembetegsége: valószínűleg trachoma gyötri, amely a szemhéj belső gyulladását jelenti, és aminek akkoriban még nem volt gyógymódja; megromlott a látása és folyamatos fájdalmak kínozzák. Élete végefelé 50 napot tölt a San Damianoban, ahol Klára és a nővérek ápolják, álmatlan éjszakáinak egyikén írja meg a csodálatos Naphimnuszt.

Francesco a Santa Maria degli Angeli templomra néz vágyakozva, amelyben ott a kicsinyke Porziunkola, a ferences rend "bázisa", ahol a testvérekkel a legtöbbet tartózkodtak. Arcán és tekintetén látszik a meggyötörtség, a fájdalom, mégis valami hihetetlen nyugalom lengi körül, békesség és szeretet tölt el minket is, akik arra járunk. Köszönjük az érzést, kedves Fiorenzo Bacci (aki más szobrok kapcsán is lesz még emlegetve :) ).

(Saját fotók)

Fratello Sole

A vágyva-vágyott assisi kirándulás megtörtént, csodálatos volt... így lesz most majd néhány bejegyzés, aminek Szent Ferenc és Szent Klára lesz a "főszereplője". :)

A fenti freskó a Szent Ferenc Bazilika egyik oldalhajójában látható, Cimabue alkotása, 1265 körül. Millió ábrázolás létezik Francescoról, de ezt tartják a leghitelesebbnek, mert mindössze néhány évtizeddel a halála után készült, így valószínűsíthető, hogy még kortárs szemtanúk véleményezhették az alak megformálását. Celanói Tamás Szent Ferenc élete c. művében (1200-as évek második fele) így ír róla:

Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt, feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes, orra szabályos, finom metszésű és egyenes... fülei szétállóak, de kicsinyek, halántéka lapos... fogai egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás... nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsi, bőre pedig finom volt.

Ami a személyes részt illeti: megható volt ülni a padban, felnézni rá... és hálát adni Istennek, hogy az 1997-es földrengés - amelynek áldozatul esett sok Giotto freskó a felső templomban - megkímélte Szent Ferenc törékeny alakját.