2011. szeptember 12., hétfő

Mária

Tiziano: Mater Dolorosa

Ismeretlen alkotó műve Mexikóból, XX. század eleje

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Mater Dei, Boldogságos Szűz... tovább is sorolhatnánk még Jézus Édesanyjának elnevezéseit. Születéséről és gyermekkoráról csak apokrif iratok tudósítanak, szülei, Anna és Joakhim már meglehetősen idősek voltak, mikor Mária megérkezett.

Szeptember 12-én Mária nevének ünnepe van, 15-én pedig Fájdalmas anya (Mater Dolorosa). Utóbbi is gyakran tárgya vallásos témájú alkotásoknak, melyeken Máriát fájdalmasan összekulcsolt kezekkel, egy, vagy hét tőrrel a szívében ábrázolják. "A te lelkedet majd tőr járja át." (Lk 2,35).

Végül egy csodálatos szobor fotója a flick-ről...

2011. szeptember 11., vasárnap

Jónás




Ha bármilyen képen látunk egy nagy halat amelyiknek egy ember lóg ki / mászik ki / gurul ki a szájából, nagy valószínűséggel Jónással és a cethallal van dolgunk. :-) Jónás prófétát küldte az Úr Ninivébe, hogy figyelmeztesse a város lakóit a bűneikre, ő azonban nem szívesen vállalta ezt a feladatot, inkább éppen az ellenkező irányba tartó hajóra szállt fel gyorsan. Isten vihart támasztott miatta, és mivel Jónás már óvatlanul elmesélte a hajóstársainak, ki elől menekül, azok rögtön vízbe dobták, hogy megszabaduljanak tőle és az Úr haragjától. A tengerben rögtön el is nyelte a prófétát egy cethal, de úgy látszik, megfeküdte a gyomrát, mert három nap múlva partra is vetette. Jónásnak ez épp elég figyelmeztetés volt, hogy teljesítse a felsőbb akaratot, gyorsan Ninivébe sietett, hogy kissé megkésve ugyan, de átadja Isten üzenetét, minek hatására az ott élők meg is bánták bűneiket, így az Úr megkönyörült rajtuk és nem pusztította el a várost.

Természetesen a Sixtusi* Kápolnában is van Jónás. :-) A másik kép pedig Dalié.

*A Vatikánban található kápolnát IX. Szixtusz pápa (1414-1484) építtette.

2011. szeptember 10., szombat

Ábrahám és Izsák

Rembrandt (1606-1669) festményén (Ermitázs) Ábrahám éppen fiát, Izsákot készül feláldozni. A bibliai történet szerint Ábrahám száz éves korában lett egy fiú apja, egy napon pedig Isten azt a szigorú parancsot adta neki, hogy szeretett fiát vigye fel egy hegyre és ott ajánlja fel áldozatul. Az istenfélő Ábrahám semmit nem tagadott meg Urától, ám amikor éppen megcselekedte volna a szörnyű tettet, megjelent egy angyal, aki megálljt parancsolt neki. Nem könnyen érthető, talán elborzasztó részlet, amely több művészt is megfogott. A keresztény teológia ebben a történetben a fenntartások nélküli engedelmességet, és egyben Isten könyörületességét hangsúlyozza.

2011. szeptember 4., vasárnap

Mózes próféta, szeptember 4.

Michelangelo szobra 1515 körül keletkezett, eredetileg II. Gyula pápa monumentális síremlékének egy része lett volna, ám pénzszűke miatt a munkálatok elhúzódtak, így az emlékmű jóval a pápa halála után készült el. Mára két rabszolga és Mózes hatalmas alakja maradt fenn. (Olaszország hitetetlen műkincsekbeli gazdagságára jellemző, hogy Mózes úgy ücsörög Rómában a S. Pietro in Vincoli templomban, mintha csak valami kutyaközönséges szobrász feledhető alkotása lenne, bár régen jártam ott, de akkor épp csak egy kis vörös zsinór volt tessék-lássék kifeszítve körülötte. Bemész... sétálgatsz a padsorok között... aztán egyszer csak ott találod magad fésztufész a kis ötszáz éves semmiséggel... Őrült érzés - bár átélhetném újra! :-) )

Az Ószövetség szerint Mózes a mintegy 2300 m magas Sínai hegyre ment fel, ahová leszállott Isten, és szövetséget kínált Izrael népének, ha az hűen követi szavát, betartja a tízparancsolatot és még további utasításait. A kinyilatkoztatás végeztével Mózes két kőtáblát kapott, amelyen Isten kézírásával álltak a parancsolatok, ezeket pedig az akácfából készített, aranyozott frigyládában kellett őrizni.

És a szokásos kérdés: miért is van szarva? A választ a kutatók szerint Szt Jeromos rosszul sikerült latin fordításában találjuk: az eredeti írás szerint mikor Mózes lejött a hegyről, "orcájának bőre fénylenék" (Ex, 34,29), ez a részlet Jeromosnál úgy hangzik, hogy "szarvas volna az orcája", aminek - valljuk be őszintén - sok értelme nincsen. A tévedés a két, egymáshoz nagyon hasonló héber szó összekeveréséből eredhetett. A keresztény Nyugaton több mint ezer éven át használták a Vulgata-t, Jeromos latin nyelvű bibliáját, így szegény Mózesen végképp rajt' ragadtak a szarvak, mint ez számtalan művészeti alkotáson látható. (Forrás: www.foldvary.eoldal.hu/cikkek/szakmai-oneletrajz-es-publikaciok/mozes-szarva.html/)

2011. szeptember 3., szombat

"Vigadnunk kell!"

Palma Giovane, Velence, 1544.

A Tékozló fiú az egyik legszebb bibliai történet. Egy apának két fia volt. Egy napon a fiatalabbik kikérte a jussát és otthagyva a szülői házat, elindult, hogy egyedül boldoguljon a világban. Fényűző életet élt, hamar elszórta a vagyonát, szűkölködni kezdett, kényszerűségből disznókat őrzött és éhezett. Mikor idáig eljutott, eszébe jutott apjának szép háza, gazdagsága, elhatározta, hogy hazamegy és megkéri, fogadja vissza legalább a béresei közé. Amikor az úton hazafelé ballagott, apja messziről meglátta, elébe sietett, megölelte és szeretettel köszöntötte, a legszebb ruhákba öltöztette, lakomát rendezett megérkezésének örömére. Látta ezt az idősebbik fiú, aki mindvégig atyja mellett állt, és elégedetlenkedni kezdett: én hűséges voltam hozzád, teljesítettem parancsaidat, dolgoztam neked, te mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy a barátaimmal lakomázzam. Az apa erre azt válaszolta: "Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd: de lakomáznunk és vigadnunk kell, mert ez a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, de megkerült." (Lk 15,11-32.)

Ez nem igazság? Talán nem... De a saját életünkre lefordítva: ha van egy gyermekünk, aki jól tanul, később jó állása lesz, egészséges... és van egy másik, akinek az élete göröngyösebb, teszemazt a kábítószer rabja lesz, vagy más okokból jobban a támogatásunkra szorul - ugyan melyiknek segítünk többet?

2011. szeptember 2., péntek

Dávid és Góliát


Caravaggio (1571-1610) kedves kis képén Dávid éppen a legyőzött Góliát fejét tartja hajánál fogva. Saul után Dávid lett Izrael második királya, de amikor fenti eset történt, még igencsak fiatal volt, békésen pásztorkodott, közben hangszeren játszott és énekelgetett - a sok gyakorlásnak is köszönhető, hogy a legszebb zsoltárok tőle származnak.

Saul királytól elfordult az Úr, és elküldte Salamon prófétát, hogy keressen új királyt. A próféta ránézett a fiatalka Dávidra és azt mondta: Ő lesz az. Fel is kente annak rendje és módja szerint. A következő, filiszteusokkal vívott csatában harcra jelentkezett Góliát, az óriási katona, akinek testét pikkelyszerű páncélzat és egyéb ijesztő ruházat borította. Saul és egész Izrael megrettent tőle, de nem ám a kis vörös hajú Dávid, aki bátran jelentkezett a meglehetősen esélytelennek látszó küzdelemre. Végül azonban az egyszerű parittyájába befogott egy követ, és pont homlokon találta vele Góliátot, aki azonnal szörnyethalt. Ezután az a kis aranyos gyerek odament, és még a fejét is levágta, biztos ami biztos.

Caravaggionak úgy látszik tetszett ez a téma, mert megörökítette egy másik szemszögből is: :-)


Michelangelo Dávidját nem teszem fel, "őt" úgy is jól ismerjük. Pedig érdekes lenne megvitatni, hogy valóban igaz-e, amit néhány kritikusa állít: hogy egy bizonyos testrésze igencsak aránytalan egyéb méreteihez képest. :-)

2011. szeptember 1., csütörtök

Szent Mátyás

A névnapot ugyan csak február 24-én ünnepeljük, de Michelangelonak ez a szobra annyira kedvencem, hogy máris ide kívánkozik. Volt szerencsém személyesen is látni Firenzében az Accademián a mindörökre félbemaradt alkotást. Leírhatatlan élmény ott állni előtte, az embernek olyan érzése támad, mintha a Mester bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón, és felkapva vésőjét tovább folytatná a munkát, kiszabadítva Szent Mátyás testének további részeit is a márvány fogságából.

Amikor Jézus meghalt és Júdás felakasztotta magát, az apostolok tizenegyen maradtak. A Feltámadás után, még pünkösd előtt a tanítványok szűkebb köréből választották maguk közé Mátyást. Életéről apokrif irat tudósít, mely szerint ő is vértanúságot szenvedett, bárddal oltották ki az életét. Ezért ábrázolják szekercével, és tekintik a mészárosok és az ácsok védőszentjüknek, és innen ered az a hagyomány is, miszerint Jégtörő Mátyás a tavasz közeledtével baltával töri fel a jeget, töri meg a hidegség és a tél hatalmát.


A kezében János evangéliumának egy részlete (Jn, 15,14): Vos amici mei estis: ti az én barátaim vagytok. *

*Szintén bérmaanyai segítség. :-)