Simont kényszerítették a segítésre. De amint meglátta az Úr elgyötört alakját, részvét ébredt szívében és örömmel, szívesen hajtotta vállát a kereszt alá. – Ránk is százféle szenvedést és kellemetlenséget kényszerít az élet. Tekintsünk az értünk vérző Istenarcra, ismerjük fel még többet szenvedő embertársainkban a Golgotára felmenő Megváltó alakját. Önként, szíves, részvevő szeretettel – Simonként – tegyük oda vállunkat mások keresztje alá.
Ó, katonák! Áldjon meg Isten titeket. Azért, hogy Jézusomnak segítséget kerítettetek. És azért, hogy ráébredünk: a Megváltó kereszthordozásában mi is részt kérhetünk. Micsoda szégyen volna, ha minket, keresztényeket is mindig kényszeríteni kéne az együttérző közösségvállalásra!
/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése