Első vasárnap

Betlehemi jászol, a várakozás idejében még a Kis Jézus nélkül. Budai Szent Imre Plébániatemplom. A fafaragás Kontra Botond munkája.

Adventus Domini - az Úr eljövetele. Katolikus vagyok - milyen jó is ezt kimondani! -, és igyekszem elhitetni magammal, hogy régebben sem az ajándékok halmozása, a felesleges pénzköltés és a rosszullétig való evés jelentette számomra a Karácsonyt. Szeretném hinni, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy ebben az időszakban mindnyájan gondoljunk a jászolban fekvő Gyermekre, a Megváltóra, aki a világra érkezett. A ma esti, első gyertyával már várjuk Őt... és ez alkalmat ad arra is, hogy egy kicsit "odabent" is körülnézzünk: igyekezzünk megtalálni/megteremteni a békességet, nyugalmat, ami nélkül ennek az ünnepnek elvész a lényege. Várakozzunk... és december 24-re inkább lélekben legyünk készen, mint külsőségekben, hogy tudjunk szeretetet adni és képesek legyünk azt befogadni is.

Ezt az időszakot az egyházban "kisböjtnek" is nevezik, talán érdemes is kicsit visszafogni magunkat az evés-ivásban, úgyis lesz benne részünk elég. :) Az adventi koszorút a katolikus hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertya díszíti, a bűnbánat és a közelgő ünnep örömének színei. Ahogy a Születés közeledik, egyre több gyertyát gyújtunk meg, egyre több lesz a fény.

Az adventi hétköznapokon a katolikus templomokban rorate miséket tartanak. Ez az, amin még sosem voltam, mert ütközik a korai családi kötelezettségekkel. Talán az idén már sikerül. :)