Nagycsütörtök

Giovanni Antonio Sogliani:Jézus megmossa a tanítványok lábát

Szombathelyen Veres András püspök idézi fel a liturgia keretében a nagycsütörtöki eseményeket (2010.)

Az Utolsó Vacsora napja, amelyen Jézus vendégül látta tanítványait, a 12 apostolt, akiknek az étkezés megkezdése előtt alázata és szeretete jeléül megmosta a lábát. Ezen a vacsorán történt az Eucharisztia, az Oltári Szentség alapítása (Krisztus teste és vére), továbbá a papi szentség alapítása is azzal, hogy a papok megkapták az átváltoztatás képességét ("ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"). A vacsora után a Getsemani kertben elfogták Őt, másnap pedig kereszthalálra ítélték. Húsvét /pészah/ volt ekkor, ami eredetileg zsidó vallási ünnep, emlékezés az egyiptomi fogságból való megmenekülésre.

Csütörtök este a harangok elhallgatnak. A szentmise után oltárfosztás következik, amely Jézus elfogatását és ruháitól való megfosztását jelképezi. Az oltári szentséget a megszokottól eltérően egy erre kijelölt őrzési helyre viszik, az örökmécses pedig elalszik szombatig, a feltámadási nagymiséig, amikor a harangok is újra megszólalnak. Az estét a lamentáció, virrasztás fejezi be, nagyon szép és megható emlékezés az éjszakára, amikor az apostolok mind elaludtak, magára hagyva Mesterüket a félelemben. A sötét templomban csak gyertyák égnek, amelyekből minden zsoltárvers után eloltanak egyet. Végül ott maradunk néhány percre a teljes sötétségben, miként Krisztus is egyedül volt az utolsó éjszakán.

Keresztút XIV.

XIV. Stáció: Jézus testét sírba teszik

Miként az új és tiszta sír az Úr testét, megtisztított szívembe zárom én is Őt, hogy részese legyek a feltámadásnak. Hozzám tér a szentáldozásban, lakást vesz magának bűnbánó lelkemben. Őrizője leszek s Ő nékem őrizőm. Az Ő isteni lelkének lángja világít bennem és körülöttem a legsötétebb sötétben is, míg el nem jön feltámadásom hajnala.

Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: elnyel és elemészt. Jézus, Te éppen azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút XIII.

XIII. Stáció: Jézus testét leveszik a keresztről

A megtört szívű Édesanya ölébe veszi gyermekét. Őnála mindig megtalálom az Urat: betlehemi gyermekként és golgotai halálban. Hozzá bizton menekülhet mindenki, aki úgy érzi, sötétség borul életére. Mária nemcsak Jézust, nemcsak a megszomorodott Jánost, hanem mindenkit gyermekének tart. Boldogok, akik Jézus Anyjának karjai közt keresnek menedéket. Még a halálban sem maradnak gyámolatlanul.

A tömeg hátat fordított, szétoszlott, pedig a halottnak még mindig volt mit ajándékoznia. Anyát adott. Ó Mária, Fiad érdekében, aki ott nyugszik most öledben, nem emelted imára kezedet. Ezt Ő nem is szerette volna.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút XII.

XII. Stáció: Jézus meghal a kereszten

Beteljesedett. Ez a történelmi pillanat pecsétet tett arra, hogy mostantól a megtévedt, de végülis megtért lator is az örök boldogság várományosa. Bárcsak ne halasztanám én is az utolsó órára megtérésemet, s már most komolyan venném a kereszt tövében elhangzó, megrendült vallomást: Ő valóban Isten Fia volt.

Áll a kereszt, rajta az áldozat. Érdemes volt neki megszületnie? Pál apostol azt mondja, jobban nyissuk ki szemünket.”Tekintsünk boldog örömmel a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjére. Benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk.” Épp a szörnyű keresztfából tud megszületni az igazi emberi reménység.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút XI.

XI. Stáció: Jézust keresztre feszítik

Szívemen dobol a kalapács ütése, ahogyan a szegek átlyuggatják az Atya Egyszülöttjének testét. Értünk, ami üdvösségünkért lett emberré, mert úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát áldozta fel értünk. Most még a földön fekszik kereszt-ágyára kiterítve, de felemelik majd, hogy kitárt karjával átölelje a világot és utat mutasson a Lent és Fent között vergődő embereknek. – A kereszt jelével indultam az életbe, de hányszor hátat fordítok annak a keresztnek, melyen az Élet halni szállt, s megtörte a halál hatalmát!

Nem volt elég, hogy odaállj a kereszt mellé. Szilárdan odaszögeztek: forrj eggyé kereszteddel. Én is elkötelezem magam melletted. Csatlakozom tudatosan Hozzád.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Keresztút X.

X. Stáció: Jézust megfosztják ruháitól

Annyiszor éreztem már lehúzó súlyát a szánalmas holmiknak, amikkel hívságom felcicomázott. A berendezéseknek, amik között nem érzem jól magam. Jólétem utáni szánalmas lihegésem csak kifáraszt és elidegenít másoktól. S miközben túlöltöztetem halandó életem, szívem egyre sivárabb lesz, lelkem cseréppé szárad. Vetkőztess le engem, Istenem, hogy megláthassam csupasz önmagam s rádöbbenjek, mi az egyedül szükséges.

Jézus méltóságát nem a ruhája adta meg, hanem önmaga. Mi hányféle ruhába burkoljuk magunkat azért, hogy szebbnek, jobbnak mutatkozzunk annál, amilyenek vagyunk! S milyen viselkedésbe, szokásokba, „lelki divatokba” öltözünk ugyanezért! Milyen jó lenne, ha helyettük inkább szembenéznénk gyarlóságainkkal, amiket mindezekkel elleplezni akarunk.

/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/

Domenica delle Palme :-)

Giotto (1267-1337.)

A Nagyhét kezdete, a Húsvét előtti vasárnap, "Virágvasárnap". A hagyomány szerint ezen a napon vonult be Jézus szamárháton Jeruzsálembe, útját tisztelettel kísérték az emberek: az akkori szokás szerint felsőruhájukat az útra terítették, gallyakat vagy pálmaágakat vágtak a fákról. Üdvözlő kiáltásokat hallattak, amelyek egyértelművé tették, hogy a római uralom alól felszabadító messiás királyt tisztelik benne, bár Jézus ettől igyekezett magát távol tartani.

Ezen a napon katolikus közösségekben általában körmeneteket rendeznek, esténként oratóriumokat, passiókat adnak elő a templomokban. A szentmisék alatt pedig barkaszentelés történik, ez a barka védi majd a családokat a rontások, betegségek, viharok és egyéb dolgok ellen a következő évben, illetve az elégetett barka hamuja kap majd főszerepet a következő évi hamvazószerdán. (A katolikus ünnepek általában szívet melengetően egymásra épülnek.)