XIV. Stáció: Jézus testét sírba teszik
Miként az új és tiszta sír az Úr testét, megtisztított szívembe zárom én is Őt, hogy részese legyek a feltámadásnak. Hozzám tér a szentáldozásban, lakást vesz magának bűnbánó lelkemben. Őrizője leszek s Ő nékem őrizőm. Az Ő isteni lelkének lángja világít bennem és körülöttem a legsötétebb sötétben is, míg el nem jön feltámadásom hajnala.
Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: elnyel és elemészt. Jézus, Te éppen azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás.
/Thomas Merton, amerikai trappista szerzetes, lelkiségi író/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése