A vágyva-vágyott assisi kirándulás megtörtént, csodálatos volt... így lesz most majd néhány bejegyzés, aminek Szent Ferenc és Szent Klára lesz a "főszereplője". :)
A fenti freskó a Szent Ferenc Bazilika egyik oldalhajójában látható, Cimabue alkotása, 1265 körül. Millió ábrázolás létezik Francescoról, de ezt tartják a leghitelesebbnek, mert mindössze néhány évtizeddel a halála után készült, így valószínűsíthető, hogy még kortárs szemtanúk véleményezhették az alak megformálását. Celanói Tamás Szent Ferenc élete c. művében (1200-as évek második fele) így ír róla:
Termetre közepes, de inkább alacsony növésű volt, feje közepes nagyságú és kerek, arca kissé megnyúlt és előreálló, homloka lapos és alacsony, szemei közepes nagyságúak, feketék és egyszerűséget sugárzók, haja sötétbarna, szemöldöke egyenes, orra szabályos, finom metszésű és egyenes... fülei szétállóak, de kicsinyek, halántéka lapos... fogai egyenletesek és fehérek, ajkai kicsinyek és finom metszésűek, szakálla fekete, ritkás... nyaka finom hajlású, vállai egyenesek, karjai rövidek, kézfeje keskeny, ujjai hosszúak, körmei kiállók, lábszárai vékonyak, lábfeje kicsi, bőre pedig finom volt.
Ami a személyes részt illeti: megható volt ülni a padban, felnézni rá... és hálát adni Istennek, hogy az 1997-es földrengés - amelynek áldozatul esett sok Giotto freskó a felső templomban - megkímélte Szent Ferenc törékeny alakját.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése